Csak nemrégiben értesültünk róla, hogy 2020. szeptember 9-én elhunyt Barátossy Jenő, Szövetségünk egyik alapító tagja, 95 éves korában. Gazdag élete zárásaként saját maga megírta nekrológját, amelyet érdemes elolvasni a következőkben:
BARÁTOSSY JENŐ 1926 május 23-án született Barcson. Még nyolc hónapos sem volt, amikor édesapja meghalt. Így a nagyapja házában nőtt fel, aki a helyi evangélikus iskola igazgatója, tanítója volt. Négyéves korától már bemehetett az osztatlan iskolába. Az elemi iskola elvégzése után a csurgói Csokonai Vitéz Mihály Református Gimnáziumba járt, ott érettségizett 1944-ben. Ez év szeptemberében beiratkozott a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem gépészmérnöki karára. Egyetemi tanulmányai 1944. október végén a háború miatt félbeszakadtak. Hamarosan behívták katonának. Súlyos sérüléseket szenvedett. Először wgyí közlekedési balesetben mindkét lába több helyen összetört. A szombathelyi hadikórházba került. Annak kitelepítése során a hadivonatot ért bombatámadás következtében fejsérülést szenvedett. Németországi kórházakban töltött rehabilitációs kezelések után 1946 februárjában térhetett vissza Magyarországra. Anyagi nehézségek közepette, munkát vállalva, folytatta egyetemi tanulmányait, lediplomázott, majd azt követően az egyetemen tanársegédként alkalmazták.
1949 októberében a családjában súlyos tragédia történt. Szeretett unokatestvérét, Korondi Bélát egy koncepciós perben, koholt vádak alapján kivégezték, özvegyét három gyerekkel, Györggyel, Gáborral és Ágival kitiltották Budapestről. Elhatározta, hogy unokatestvére gyerekeit örökbe fogadja és megkéri az özvegy kezét. Az eskövőre 1953. március 2-án került sor. Ennek következtében az ÁHV utasítására az egyetemről azonnali hatállyal elbocsátották, a Vegyiműveket Tervező Vállalat lett a munkahelye. Miután 1955-ben rehabilitálták, visszatérhetett tanítani a Budapesti Műszaki Egyetemre. Emellett a Pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskolán és az esztergomi Vegyipari Gépészeti Főiskolán is oktatott. Munkahelyén több vezető beosztást is betöltött. 1973-tól a nyugdíjazásáig főkonstruktőrként dolgozott. A vegyipari készülékek, csővezetéki rendszerek korszerű tervezési módszereinek kidolgozásában alkotott maradandót. Számos előadást tartott hazai és nemzetközi konferenciákon, szakcikkei jelentek meg magyar és külföldi folyóiratokban.
A hitbéli elkötelezettségének alapjait Csurgón, a Soli Deo Glória református ifjúsági egyesület tagjaként szerezte meg. Hitbeli elkötelezettségét Jézus Krisztus megváltásában megerősítette a Bethánia egyházi szervezettel tartott szoros kapcsolata. A református egyház szolgálatában 1958-tól presbiterként, gondnokként tevékenykedett a Szabadság téri, majd a Pozsonyi úti gyülekezetben. A Károli Gáspár Református Egyetem alapításában elévülhetetlen szerepet játszott, Fontosnak tartotta a keresztény könyvkiadás fejlesztését, ezért több kiadvány előkészítésében, pénzügyi forrásainak megteremtésében részt vett. Több keresztény és tudományos alapítvány, egyesület alapító tagja és elnökségi tagja volt. A szakmai munkássága, a református egyház érdekében végzett tevékenysége, életútja elismeréseként több kitüntetésben részesült. Ezek közül ki kell emelni az 56-os emlékérmet, a Károli Gáspár érmet, a Gépipari Tudományos Egyesület Pattantyús emlékérmét, a Belváros Lipótváros Pro Urbe érem arany fokozatát és a Magyar Köztársaság Tiszti Keresztjét.
Szeretett hitvese, Poltáry Edit, 2016. február 22-én, csodálatosan szép és boldog, 63 évi házasság után elhunyt. Gyermekeiket, Györgyöt, Gábort, Ágit és közös gyermeküket, Editet nagy szeretetben, féltő gondoskodással nevelték, taníttatták. A nagycsalád összetartása példaértékű. A négy gyermek, a kilenc unoka és a tizenhét dédunoka rendszeresen ápolja és őrzi a családi hagyományokat.
Jelmondata: „Non videri, sed esse.
Az ember csak azt kaphatja, ami a mennyből adatik neki” (János 3.27)
